Előbb véletlenül, később tudatosan válogattam úgy a tárgyakat ebben a hónapban, hogy készítésük során valamilyen módon szerepet kap az újrahasznosítás.
A következő tároló(k) megvalósításához konzervdoboz(ok)ra és maradék fonalra van szükség.
Az eredeti ötletet az Amelie magazin 56. évfolyamának tavaszi számában láttam.
A dobozok "ruháját" spirálisan horgoljuk, az aljánál körönként fokozatosan szaporítunk, az oldalfal minden sora azonos szemszámú.
Az alsó részt minden esetben rövidpálcával készítettem, de mivel ezzel a pálcatípussal egy kicsit lassabban halad a munka, ezért némelyiknél átváltottam egyráhajtásos pálcára, majd rövidpálcával fejeztem be a munkát.
A leírásból megtudtam, hogyan kerülhető el a spirálban történő horgolás következménye, a lezáráskor tapasztalható sorok közötti szintkülönbség: a legutolsó két rövidpálca helyett az utolsó sorban egy-egy hamispálcát kell horgolni.
Az egyes darabok díszítésekor csak a fantáziánk szab határt:
- az eredeti leírásban horgolt virágokat használtak;
- variálhatjuk a pálcákat, akár úgy is, hogy a két ág alá, vagy csak az egyik ág alá szúrunk a tűvel;
- kombinálhatjuk a színeket;
- egyszerű öltésekkel mintákat készíthetünk: keresztszemes öltésekkel csillagokat, margarétaöltéssel virágokat.
A margarétaöltést most sajátítottam el a már említett Kézimunka enciklopédiából (Mérték Kiadó, 2009):
A tűt a kezdőpontban keresztülhúzzuk az anyagon. Beszúrunk oda, ahol a végpontot szeretnénk, úgy hogy a tű hegyét a "szirom" közepénél vezetjük ki. A tű alá hurkoljuk a fonalat. 
A "szirmot" egy kis öltéssel lefogva visszahúzzuk a tűt az anyag hátoldalára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése