Horgolás, de nem amigurumi

Tavaly télen nagy fába vágtam a fejszém: kardigánt akartam horgolni magamnak.






A nagy elhatározásból végül nem lett semmi, nem fejeztem be a munkát. Most, hogy már nincs kedvem téli témájú amigurumit készíteni, viszont a tavasz még messze, elhatároztam, hogy kezdek valamit ezzel a félbehagyott horgolással.

Az már látszik, hogy kardigán nem lesz belőle, de sál talán még igen.

Az eredeti leírás az Amelie magazin 56. számában található, lényege, hogy egyráhajtásos pálcákkal csillagokat kell horgolni, majd összevarrogatni. A baj ott kezdődött, hogy minimum 180 ilyen csillagra lett volna szükség, de én közel 50 után már nem lelkesedtem úgy, mint kellett volna.

Az egyráhajtásos pálca:

A fonalat ráhajtjuk a tűre, majd az előző sor pálcájába beszúrunk, ráhajtás. A fonalat áthúzzuk a szemen. (3 hurok van a tűn.)

 Ráhajtás és 2 hurkon áthúzzuk. (2 hurok marad a tűn.)

Még egy ráhajtás, és a fonalat a maradék 2 szemen is áthúzzuk.






Még egy technikai dolog, amit horgolásnál hasznosítani lehet: ez az úgynevezett blokkolás, amit például akkor használnak, amikor előre elkészített blokkokból varrnak össze takarót.


A művelet lényege, hogy egy nedvszívó anyagra rozsdamentes tűkkel kifeszítjük a kész darabokat, majd egy kis vízzel megnedvesítjük azokat. Száradás után a szélek nem fognak felpöndörödni, egyenletes mintákat kapunk.



Remélem a módosított projekttel már nem vallok kudarcot. :-)