Nos, ezekre a madárkákra is igaz: horgolásuk nem igényel komoly figyelmet, nem kell a szemeket számolni, nyugodtan nézhetjük közben kedvenc filmünket.
Az eredeti ötletet az interneten láttam, ott egyráhajtásos félpálcákkal dolgozott az alkotó, én az egyráhajtásos pálcát választottam.
Mindkét madárnál a fonalhurokba 8 egyráhajtásos pálcát készítettem, a következő körben pedig mindegyik szemnél szaporítottam.
A további körökben csak arra kellett ügyelni, hogy elegendő legyen a szaporítások száma. Ha túl sok, fodrozódik a munkadarab, ha túl kevés, elhajlik és olyan lesz, mint egy sapka.
Ennél a madárkánál rövidpálcás köröket is beszúrtam, mert úgy éreztem, ha egyráhajtásos pálcával horgolnám nem feküdne ki szépen a kör.
A kívánt méret elérése után félbehajtottam a korongot, és az oldalát rövidpálcákkal összehorgoltam.
Következett a díszítés:
- lábai láncszem-sorok, a végükön gyöngy,
- csőre horgolt háromszög félbehajtva (7 láncszem, a horgolótűtől számolva 2. láncszembe 1 hamispálca, a következőbe 1 rövidpáca, a következő két szembe 1-1 egyráhajtásos pálca, majd megint 1 rövidpálca, a legutolsó szembe pedig 1 hamispálca jön),
- szemei gombok,
- akasztója egy kis fonaldarab, középen gyönggyel összefogva.
Végre eljött az alkalom, hogy megtanuljak egy új pálcaváltozatot, a második madárkámat így készítettem el.
A horgolás lényege, hogy két szem közé öltve készítjük el a választott pálcafajtát. (Én maradtam az egyráhajtásos pálcánál.)
A horgolás lényege, hogy két szem közé öltve készítjük el a választott pálcafajtát. (Én maradtam az egyráhajtásos pálcánál.)
Igaz, hogy a második madárkát valamivel vastagabb fonalból horgoltam, mint az elsőt, de tapasztalatom szerint kissé vastagabb az így készült horgolás, ugyanakkor szellősebb is, mert nagyobb hézagok vannak a sorok között.
Mindkét oldala dekoratív. Nagyon tetszik, ahogy a színek fésűfog-szerűen egymásba érnek.
Emellett könnyen és gyorsan lehet vele haladni.
De nézzük a horgolásbeli különbséget!
A "sima" egyráhajtásos pálcánál, ahogy már mutattam a hurkok alá (mind a kettő, vagy csak az első, vagy csak a hátsó alá) szúrjuk a tűt.
Ebben az esetben azonban a két pálcát összekötő vízszintes szál alá öltünk.
De nézzük a horgolásbeli különbséget!
A "sima" egyráhajtásos pálcánál, ahogy már mutattam a hurkok alá (mind a kettő, vagy csak az első, vagy csak a hátsó alá) szúrjuk a tűt.
Ebben az esetben azonban a két pálcát összekötő vízszintes szál alá öltünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése